Azok a fogalmak, amelyekkel korunk domináns politikai folyamatait próbálják megragadni, sokkal inkább a depolitizáció fogalmai. Például a biopolitika vagy újabban a pszichopolitika azt a tendenciát
Szalai Erzsébet elemző írásában az általa újkapitalizmusnak, mások által neoliberalizmusnak, posztfordizmusnak (és egyebeknek) nevezett korszakra jellemző hatalomgyakorlási módozattal, a pszichopolitikával foglalkozik. Az alábbiakban ennek a
A Bírák korában történt, amikor éhínség volt a földön. Elimélek családjával Betlehemből Moáb földjére vándorolt. Nem tudjuk, miért döntött így. Talán vezekelni akart. Vagy megutálta
Belázasodtál fiam, többet ne gyere temetésre, Isten minden temetésen ott guggol, és mások halálával üzeni a te halálodat, bátyád amikor összeesett, s tenyere medréből kigördült
Szokás olykor siránkozni, hogy kiürülnek, eltűnnek, átalakulnak a székely parasztkultúra hagyományai. E siránkozásba gyakran neheztelés és vád keveredik, a hagyományokhoz való hűtlenséget erkölcsi bűnként róják
A középkori és kapitalista modernitás allegorikus jelölőstruktúrája között az a különbség, hogy ott a teremtmény a láthatatlan teremtői értelem képmása, mely képmás, mint valami hieroglifa
Ez a szöveg részlet, pontosabban egy lábjegyzet Maurice Merleau-Ponty, Az észlelés fenomenológiája című művéből (Budapest, L’Harmattan – Magyar Fenomenológiai Egyesület, 2012, 196-197, ford. Sajó Sándor.
Ezt a jegyzetet egy „Cetlik” című mappában találtam a laptopomon. A jegyzet 2016 nyarán készült, amikor egy „a szem”-en megjelent esszén dolgoztam: A tiszta folyamattól
A Szemben a bíróval című szöveget Sinkó Ervin 1935-ben, első párizsi tartózkodása idején írta, akkori támogatója, Romain Rolland biztatására és Jean Guèhenno, az Europe című folyóirat
Gyerekkoromban az éjszakát kerestem, darabos, otromba kényszernek tűnt a látás, mindenhol szélek, tömbök és határok, áthatolhatatlan ez a kővé dermedt világ, tárgyak közt mozogni, érinteni,