Egy rózsa megszólítása; Klímarózsa

EGY RÓZSA MEGSZÓLÍTÁSA

Sötétség ünnepe, rózsa,
látok, a szónak nem hiszek,
aláhullunk, vérrög, világíts,
emlékezz meg rólunk,
rózsa, fekete ünnep, nevünk
is majd elfelejtik a kövek,
hogy kifakult, elkopott,
kiszáradt, mint a bőr
a telefüstölt levegőtől,
a nyelv, mely hozzád nem szólhat,
aláhullunk, te maradsz,
ki tudja, hol, magadhoz
végtelenül közel,
mi megyünk, néma partok,
sodrások kiapadt medrében,
mint bennszülött, aki alól
elterelték a folyót,
sivatagban, evezőivel,
így bolyongunk szerte
sokan, árnyékok, félholtak,
s már régóta nem lepnek
meg a szavak, mikor szólunk,
már nem tudom megkérdezni,
mit jelent a neved,
mit jelent a neved,
megkérdezni, tudom, már nem,
meg a mikor, szólunk szavak,
már nem régóta lepnek,
félholtak, árnyékok sokan,
szerte így bolyongtunk
sivatagban, evezőivel,
a folyót elterelték,
alól, az indián, mint aki
medrében kiapadt sodrások,
mi, néma partok, megyünk
végtelenül közel,
hol magadhoz, ki tudja,
te, aláhullunk, maradsz,
szólhat hozzád a nyelv,
a levegőtől telefüstölt
bőr, mint a kiszáradt,
kifakult, elkopott, hogy,
a majd is, kövek elfelejtik,
nevünk ünnep, fekete rózsa,
emlékezz meg rólunk,
világító vérrög, aláhullunk,
nem a szónak látok, hiszek,
sötétség, rózsa ünnepe!

 

KLÍMARÓZSA

Nem tudjuk, milyen lesz.
A vérfű benőtte kis telek fölött
mintha az akkádok holdja kelne éjjelente.
Azt álmodom, a high tech kultúra
vasbeton tartóoszlopai között
újjászületik az öntözéses gazdálkodás.
Deus otiosusa egy fekete nap,
a tőkeisten új karbonkori mása.
Fekete nap – a generációs melankóliából
utópia sarjad,
terjed az Instán az agrárdepresszió,
a növényi rétegek feudális búskomorsága.

Mindenki káoszt vár,
az én álmom szerint hűbéri rend lesz.
Szolgák, gyerekek, nők húsa szentséges eledel,
a gabonatározók körül
közgazdász-papok ólálkodnak,
királyi kisded növényi vérben ázik…

Felébredek.

A kávéban grafitport sejtek,
a két gyerek még alszik,
a reggeli verőfénybe újra belemorgom:
nem tudjuk, nem tudjuk, milyen lesz
Devon és Perm között a legújabb óidő.

Eljövend újra Melchiades kora?
A cigányok visszatérnek a vérkeringésbe?
Törvény, migráció, erőszak egy lesz?
A hűbéri kerteket katonák őrzik az éhezőktől.
A szomszéd srác
nemrég tért haza az idegenlégióból,
most anyósa kertjébe permakultúrát telepít.
Mindig katonaruhát visel.
Akkor is, amikor ás.

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.