A vietnami Ho Si Minh-városban május 5-8. között megrendezett nemzetközi Buddha-nap alkalmából Bhikkhu Bodhi tartotta az ünnepi előadást. Témája: „Az emberi méltóság védelme a morális nihilizmus fenyegetésével szemben.” Záró megjegyzéseiben Gázára összpontosít, melyet „a morális nihilizmus erői és az emberi méltóság védelmének kötelezettsége közti harc epicentruma-”ként jellemez. Forrás: https://www.lionsroar.com/commentary-protecting-human-dignity-from-the-threat-of-moral-nihilism/
Az emberi méltóság jelentése
Nehéz olyan egyszerű definíciót adni az emberi méltóságról, amellyel mindenki egyetértene. Az emberi méltóság fogalmát látszólag intuitívan értjük meg, nem pedig egy hivatalos meghatározás révén. Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy „minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van.” A következő cikkelyekben részletezi az emberi méltóságból fakadó jogokat, elsősorban az élethez, a szabadsághoz és a személyes biztonsághoz való jogot, a gondolat és véleménynyilvánítás szabadságát, és még sok mást. Az emberi méltóság megsértése olyan tetteket foglal magában, mint mások kihasználása és elnyomása, kínzás és megalázó büntetések alkalmazása, valamint megalázásuk társadalmi státuszuk, rassziális, vallási vagy nemi identitásuk miatt.
Az emberi méltóság fogalma azt jelenti, hogy minden ember önmagából fakadó, belső értékkel rendelkezik, ennélfogva tiszteletet és figyelembevételt érdemel. Még a foglyoknak is vannak bizonyos jogaik, amelyeket a hatóságoknak el kell ismerniük.
A buddhista szövegek nem említik kifejezetten az emberi méltóság fogalmát, de azt mondanám, hogy az emberi méltóság gondolata implicit módon benne foglaltatik a buddhista előírásokban. A buddhista erkölcsi előírások azt mondják nekünk, hogy másokat úgy kellene kezelni, ahogy elvárjuk, hogy minket kezeljenek. Nem szabad megölnünk őket, ellopnunk a javaikat, rágalmaznunk, vagy bármilyen módon megsebesítenünk őket, mert mindenki értéknek tekinti saját életét, biztonságát és jóllétét. A buddhista etika középpontjában álló szerető kedvesség és együttérzés erényei szintén megerősítik az emberi méltóság iránti elkötelezettséget.
Elmozdulás a morális nihilizmus felé
Beszédem második részéhez érkezve rátérek a mai világban ható azon tényezőkre, amelyek az emberi méltóságot fenyegetik és a morális nihilizmus felé terelnek minket. Ezek olyan viselkedésmódok, amelyek előfeltételezik, hogy az embereknek nincs önmagukból fakadó, belső értékük, és így lelkiismeret-furdalás nélkül megalázhatók, kihasználhatók, megkínozhatók, sőt megölhetők.
Négy olyan tényezőt említek meg röviden, amelyek a morális nihilizmus felé taszítanak minket, de még sok más is van, amelyekről nem lesz időm beszélni.
(1) Az első tényező, amely minket a morális nihilizmus felé taszít, az a transznacionális gazdasági rendszer, amelynek motorja a szabályozatlan, ragadozó kapitalizmus. Ez a rendszer azon az elven működik, hogy egy vállalat célja a profit maximalizálása. A paradigma minden nem monetáris eszközt — földet és folyókat, ásványokat és fákat, állatokat és embereket — csupán a pénzügyi nyereség előállításának eszközeként kezel. Hatalmas nyereségek gazdagítják így a vezetőket és a befektetőket, de a kiváltságosak körein kívüli élő sokaságot nyomorba és kétségbeesésbe taszítják.
Az olaj- és vegyipari cégek szennyezik a környezetünket és kiszorítják az őslakosokat ősi földjeikről. A gyorsétteremláncok az alacsony bérekkel kizsákmányolják a dolgozókat, majd amikor már nem képesek maximális teljesítményre, kirúgják őket, A gyógyszergyárak a gyógyszerek árát az emberek fizetőképességén túlra emelik, így azok, akiknek szükségük van ezekre a gyógyszerekre az életben maradáshoz, nem tudják megfizetni.
A vállalati kapitalizmus széles szakadékot teremt a szupergazdagok és mindenki más között. Ma a legfelső 1% a világ vagyonának 43%-át birtokolja; az alsó 50% körülbelül 1%-át. Ez a szélsőséges egyenlőtlenség káros hatással van a fizikai és mentális egészségre. A társadalmi létrán legalul állók elveszítik önbecsülésüket, és sokan a „reménytelenségből fakadó halál” (deaths of despair) áldozatául esnek az alkohol- és drogfogyasztáson, a rossz egészségi állapoton és az öngyilkosságon keresztül.
(2) A második tényező, amely hozzájárul a morális nihilizmushoz, az az invazív szerep, amelyet most a számítástechnika játszik az életünkben. Az internet hatalmas előnyöket hozott számunkra, ugyanakkor komoly fenyegetéseket is jelent az emberi méltóságra. Akik uralják ezeket a rendszereket, néhány másodperc alatt milliárdnyi személyes adatot gyűjthetnek rólunk. Ezt az információt felhasználhatják politikai nézeteink befolyásolására, fogyasztói választásaink megváltoztatására, foglalkoztatási kilátásaink károsítására és a jogaink megsemmisítésére. A számítástechnika önmagában értékes eszköz, de ha nem szabályozzuk megfelelően az elektronikus médiát, az visszaüthet ránk, sőt a totális kontroll eszközévé válhat.
Az internet szintén könnyű utat kínál a hatalomra törő autokratáknak. A tweetek és más azonnali üzenetek felkorbácsolhatják a dühös tömegeket, erőszakot szíthatnak, és tönkretehetik egy rivális politikai ellenfél esélyeit. A hazugságok visszhangzanak szerte az interneten, annyiszor ismétlik őket, hogy már tényként fogadjuk el őket.
(3) Az utóbbi években több nagy demokrácia is jobboldali autokráciává alakult, amelyeket autoriter vezetők uralnak. Az autokraták gyakran úgy jutnak hatalomra, hogy bázisukat, akiket „valódi embereknek” neveznek, szembeállítják azokkal, akiket bűnbaknak tekintenek: bevándorlókkal, meleg és transz emberekkel, más rasszhoz tartozókkal, és a „hamis vallás” követőivel. Ha a hatalomra törő autokraták hatalomra jutnak, akkor börtönbe zárhatják, kiutasíthatják vagy „eltüntethetik” áldozataikat. Miután évtizedekig a föld alatt rejtőzött, a fasizmus visszatért, most már ugyan lágyabb nyelvezetet használva, de ugyanazzal a régi rasszista nehezteléssel, ugyanazzal a gazdasági szorongással és a vélt ellenségek megbüntetésének ugyanazzal a rögeszmés igényével próbálva követőket szerezni.
Számos kommentátor rámutatott, hogy a demokrácia törékeny, és éberen meg kell védeni. Ha nem vagyunk óvatosak, lehet, hogy egy feje tetejére állt világban találjuk magunkat, ahol a kínzóinkat üdvözöljük megmentőinkként.
(4) A negyedik tényező, amely a morális nihilizmushoz vezet, a kortárs háborús gyakorlat. Bár minden háború megsérti az emberi méltóságot, a háború mai gyakorlata túllépi az emberiesség legalapvetőbb normáit is. A háborúban álló nemzetek szándékosan pusztítják el a kórházakat, iskolákat, templomokat és erőműveket. Gyerekeket rabolnak el és foglyokat kínoznak meg. Lemészárolják a polgári lakosságot, és a közösségi médiában posztolják az áldozataik fényképeit. A civil áldozatokat közönyösen “járulékos veszteségnek” minősítik. A második világháború után megkötött nemzetközi megállapodások meghatározzák a háborúban való legitim magatartás határait, ám a mai háborúzó kormányok lábbal tapossák ezeket a szabályokat, áttörik a globális erkölcsi rendet fönntartó korlátokat.
Ezzel befejeztem az emberi méltóságot érő négy fenyegetés áttekintését. Ami ezt a négy tendenciát morális nihilizmussá avatja, egy mindegyikben jelenlévő közös elem: a dehumanizáció. Ahhoz, hogy kihasználhasd az alacsony bérű munkásokat, úgy kell tenned, mintha nem lennének emberi szükségleteik. Ahhoz, hogy összegyűjtsd mások személyes adatait, figyelmen kívül kell hagynod az adatok mögött álló valós embereket. Ahhoz, hogy a sebezhető embercsoportok megtámadásával juthass hatalomra, a gyűlölet legitim célpontjaiként kell kezelned őket. Ahhoz, hogy a polgári lakosságot megöld és foglyokat kínozz, először dehumanizálnod kell őket.
Ebből következik, hogy a morális nihilizmus elleni küzdelem kulcsa az emberi méltóság megerősítése. Élesen rá kell irányítanunk a reflektorfényt a veszélyben lévők emberi mivoltára. Látnunk kell magunkat másokban, át kell ölelnünk őket a szívünkben, és bátran fel kell lépnünk a védelmükben.
Milyennek kell lennie egy méltóságteljes társadalomnak?
Beszédem harmadik részéhez érkezve fölvetem a kérdést: Milyen – a buddhista tanításokkal összhangban álló – társadalom képes fenntartani és növelni az emberi méltóságot a mai világban? A mai napon az emberi méltósággal szemben álló erőkkel szembesülve nem elegendő csupán rámutatni a veszélyekre, amelyekkel szembenézünk. A jelenlegi rendszer egy alternatív elképzelését is ki kell dolgoznunk, a társadalmi rend olyan modelljét, amely megerősíti az emberi méltóságot, egy olyan világot, amelyben mindenki nyer.
Hat pillért javaslok egy olyan társadalmi rend elképzeléséhez, amelyben megtestesül az emberi méltóság eszméje.
(1) Az első feltétel egy olyan világ, amelyben jelen van egy biztonságos, szép és virágzó természeti környezet —ahol elkerüljük a nekilódult klímaváltozás és az ipari szennyezés okozta veszélyeket. Egy ilyen világ megvalósításához vissza kell szorítanunk a toxikus hulladékok terjeszkedését, és gyors átmenetet kell végrehajtanunk a tiszta és megújuló energiaforrásokra, megosztva azok előnyeit mindenkivel ezen a bolygón. Határozott erőfeszítéseket kell tennünk az emberen kívüli fajok védelmére, hogy biztosítsuk az erdők, dzsungelek és tavak, valamint a gazdag állatvilág megőrzését.
(2) Egy biztonságos világ egyben a béke világa is lenne, ahol már nem folyamodunk háborúhoz a feszültségek megoldásáért. A nemzetek közötti konfliktusokat tárgyalás, közvetítés és kompromisszumok révén kell rendezni, ezen tárgyalások legmegfelelőbb platformja az ENSZ kell hogy legyen. Célunk a nukleáris fegyverek és más tömegpusztító fegyverek teljes eltörlése kell hogy legyen.
(3) Szociális téren olyan világra kell törekednünk, amelyben érvényesül a valódi, hiteles demokratikus kormányzás, és a polgárok képesek alakítani az életüket befolyásoló fontos döntéseket. Egy egészséges demokrácia szigorú törvényeket fogadna el, amelyek megakadályoznák a vállalatokat és a szupergazdag adományozókat abban, hogy kampányadományokon és lobbi-csoportokon keresztül befolyásolják a választásokat. A kormánynak az emberek akaratát kell tükröznie, nem a hatalmas vállalatokét és a milliárdosokét, akik még több gazdagságra és hatalomra vágynak.
(4) Egy igazságos társadalmi rend a lakosságnak, beleértve a nem állampolgárokat is, viszonylag egyenlő életszínvonalat kell biztosítson. A tökéletes gazdasági és jövedelmi egyenlőség lehetetlen, de egy ország minden lakójának képesnek kell lennie arra, hogy kielégítse alapvető anyagi szükségleteit: legyen otthona, hozzájusson tápláló élelmiszerhez, legyen ruhája és egészségügyi ellátása. A kutatók megjegyezték, hogy a legegyenlőbb társadalmak a legboldogabbak is, a legegyenlőtlenebbek pedig a legerőszakosabbak és legstresszesebbek.
(5) Egy élénk demokráciában a polgároknak átfogó oktatásban kell részesülniük, amely felkészíti őket polgári kötelességeik teljesítésére. Az iskoláknak kötelező bölcsészeti, társadalomtudományi, etikai és közigazgatási tantárgyakat kellene kínálniuk, és meg kellene tanítaniuk a diákokat a kritikai gondolkodás gyakorlására. A kormányoknak bőségesen kellene támogatniuk a felsőoktatást, ösztöndíjakat adva a szegényebb diákoknak, hogy mindenki részesülhessen a magasabb szintű tanulmányokból.
(6) Biztosítanunk kell, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesüljön a társadalom minden szintjén, hogy a nők teljes lehtőségeiket megvalósíthassák. A buddhista szerzetesi renddel kapcsolatban a szerzetesi vezetőknek teljes mértékben el kell ismerniük a Bhikkhuni Sanghát, és lépéseket kell tenniük a bhikkhuni felszentelésének engedélyezésére saját hagyományvonalaikban. A Vinayában (szerzetesi szabályzatban) vannak eszközök a bhikkhuni felszentelés legitimálására, és nyitott, rugalmas gondolkodással elfogadhatjuk ezeket az eszközöket.
Az emberi méltóság megvalósítása ma
Ezután szeretném röviden bemutatni azokat az értékeket, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy megvalósítsunk egy olyan társadalmi rendet, amely megerősíti az emberi méltóságot. Ezt az értékrendet, amely a buddhista etikán alapul, „tudatos együttérzésnek” nevezem. A tudatos együttérzés nem csupán passzív szimpátia mások szenvedésével szemben, hanem aktív elköteleződés az elnyomó rendszerekkel szembeni ellenállás felé és olyan alternatívák keresésére, amelyek elősegítik a közjót.
A tudatos együttérzés alapvető értéke a szolidaritás, az a képesség, hogy azonosuljunk másokkal. A szolidaritás az emberek lényegi egységének felismeréséből fakad, annak megértéséből, hogy minden ember jóllétre, boldogságra és biztonságra vágyik, hogy mindannyian szabadulni akarunk az erőszaktól és a szenvedéstől. A szolidaritás szeretetet és együttérzést szül: a szeretetet mint aktív törekvést mások jóllétének előmozdítására; az együttérzést mint vágyat arra, hogy felszabadítsuk az embereket és más érző lényeket a szenvedés alól.
Buddhista vezetőkként nem állhatunk csendben az oldalvonalon. Meg kell ragadnunk a pillanat követeléseit, meg kell találnunk a hangunkat, és használnunk kell a béke és az igazságosság érdekében.
Ahhoz, hogy a tudatos együttérzés hatékony legyen, szükségünk van egy további tulajdonságra, a bátorságra, amely a tökéletesség (páramitá) két aspektusának felel meg: az energiának (víria) és az eltökéltségnek (adhittána). A tudatos együttérzés gyakorlatában a bátorság azt jelenti, hogy készen állunk a lelkiismeret szavára hallgatni, vakmerően, félelem nélkül cselekszünk mindazokért, akiknek élete és méltósága veszélyben van. A tudatos együttérzés nem csupán kedvesség vagy udvariasság. Megkívánja a bátorságot, hogy küzdelmet vívjunk – gyengéden és erőszakmentesen – a szeretet és együttérzés alapelveiért. Megkívánja a hajlandóságot, hogy akkor is cselekedjünk, ha az személyes kockázatot jelent számunkra.
Záró megjegyzések
Beszédemet néhány további megjegyzéssel zárnám. Először is szeretném megjegyezni, hogy ezekben a megjegyzésekben a saját személyes véleményemet fogom kifejezni. Nem képviselem az ENSZ Buddha-nap Bizottságát, Vietnam Kormányát vagy bármely más szervezetet.
Azzal szeretném befejezni, hogy reflektorfénybe állítok egy olyan világrészt, amelyet a morális nihilizmus erői és az emberi méltóság védelmének kötelezettsége közötti harc epicentrumának lehetne nevezni. A Gázai övezetre utalok, ahol éppen most egy borzalmas népirtás zajlik, egy brutális megsemmisítő hadművelet, amelyet valós időben láthatunk a tévénk és számítógépünk képernyőjén. Ez az a pont, ahol az emberi méltóság iránti elkötelezettségünknek könyörtelen harcba kell vinnie minket a morális nihilizmus erőivel szemben, melyek pusztító hadjáratukat nyugodt diplomáciával és a leghalálosabb fegyverarzenálokkal folytatják.
Izrael válasza a 2023-as borzalmas Hamas támadásra minden etikai határt átlépett, és a nemzetközi jogon és emberi jogokon alapuló globális rend szétrombolását kockáztatja. Mindössze tizennyolc hónap alatt Izrael több mint 55 000 embert ölt meg Gázában, közel 70 százalékuk nők és gyermekek voltak. Bombái házakat, kórházakat, segélyközpontokat és egyetemeket zúztak porrá; erői tanárokat, orvosokat, újságírókat és segítőket végeztek ki hidegvérrel. Az elmúlt két hónapban Izrael teljes blokádot vezetett be Gáza ellen. A teljes blokád szó szerint azt jelenti: nincs élelem, nincs tiszta ivóvíz, nincs áram, nincs orvosi felszerelés.
A idősebb vietnámi generáció tudja, milyen naponta bombázásokkal szembesülni, amikor nem tudhatod, hogy te vagy a szeretteid holnapig élve maradtok-e. A gázaiak most hasonló megpróbáltatás előtt állnak. Gázában egyetlen rakétatámadásban akár húsz családtagod is meghalhat. Lehet, hogy a gyerekei elvesztették a karjukat vagy lábukat. Nincs hozzáférésed orvosi ellátáshoz, és családodat szándékosan éheztetik. Hogyan tűrhetjük ezt?
Kérem, ne feledjék, hogy én ezt a válságot nem elsősorban politikai kérdésként kezelem. A humanitárius etika kérdéseként közelítem meg. Egy olyan megsemmisítő hadjárattal állunk szemben, amely kitárta a kapukat az erkölcsi káosz előtt, és magát az emberi méltóság eszményét zúzta szét. A gázai népirtásnak fel kellene gyújtania a lelkiismeretünket, és el kellene indítania minket a cselekvésre – hogy kiálljunk egy olyan nép mellett, amelynek emberi mivoltát aláássák és erőszakkal eltiporják. Tudom, hogy ezek erős szavak, de zsidó származású emberként beszélek, aki New York-i, Brooklyn-i zsidó családban született és nevelkedett.
Észrevettem, hogy a buddhista vezetők végtelenül beszélnek a könyörületességről, békéről, igazságról és az emberi méltóságról, de amikor Izrael palesztinokkal szembeni népirtásának kritikájára kerül sor, mintha elnémulnának. Nem tudom, hogy ez félelemnek vagy közönynek köszönhető, de bátornak kell lennünk. Buddhista vezetőkként nem állhatunk csendben a háttérben. Meg kell felelnünk a pillanat követelményének, meg kell találnunk a hangunkat, és használni kell a béke és az igazságosság érdekében. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Izrael fejezze be a Gáza népe elleni erőszakot, és támogatnunk kell a palesztin nép törekvését egy autonóm szuverén állam létrehozására, teljes képviselettel az Egyesült Nemzetekben.
Emlékeznünk kell arra, hogy egy közösség emberi méltóságának megtámadása mindannyiunk méltóságának megtámadása. A palesztin néppel való szolidaritás vállalásával megmutatjuk együttérzésünket, bátorságunkat és elkötelezettségünket az emberiség iránt.
Nagyon köszönöm a figyelmüket. Engedjék meg, hogy azzal zárjam, hogy mindenkinek örömteli Buddha-napot kívánok!
Legyen mindannyiótokkal a Három Kincs áldása!