Szabó Ervin egy „Magyar szabadság” című 1902-es röpiratában – melyet a Nemzetközi Diákkongresszuson osztottak volna szét, ha a magyar hatóságok meg nem akadályozzák az esemény megtartását, tartva a szocialista, a nemzetiségi és a 48-as érzelmű diákok összecsapásaitól – a pre-trianoni magyar világ három nagy hazugságát emeli ki, bár ő ezeket kedvesebben „meséknek” nevezi:
1. Az első hazugság a 48-as forradalom utáni abszolutista elnyomásra adott magyar reakcióból nőtt ki. Mivel Magyarország ekkor ismét az osztrák császári állam tartományává süllyedt, illetve Bécs megvonta a népektől az alkotmányos jogokat, a magyar politika válasza a történelmi jogokra való hivatkozás lett. „Tehát a magyar politikusok és publicisták, hogy követeléseik jogosnak tűnjenek fel, kénytelenek voltak bebizonyítani, hogy Magyarország mindig alkotmányos állam volt, ahol buján virágzott minden szabadságjog, és a törvényhozás és kormányzás tevékenységének irányát a polgárok akarata határozta meg. Ez hazugság – kezdetben tudatos hazugság volt. De mint gyakran történni szokott, a cél érdekében megfeledkeztek az eszközök tisztátalanságáról, míg végül önmaguk is meg voltak győződve róla, hogy mindez igaz, és hogy Magyarország ezer éven át minden államszervezetek legjobbja volt. S amit akkor taktikai okokból a külföldnek meséltek, azt most az igaz meggyőződés kifejezéseként mesélik, aminthogy az is.” Tehát a lényeg: az elnyomás hatására elhitették magukkal, hogy ők biza sosem voltak elnyomók, és megszületett a magyar történelmi jogok felsőbbrendűségének legendája, amelynek amúgy az egész reformkori nemesi mozgalom is ellene mondott.
2. A második hazugság az, hogy elhitették magukkal (egyébként máig hatóan), hogy az 1848-as forradalom polgári-szabadelvű forradalom volt. Valójában – mondja Szabó – az eszmei-ideológiai jelszavak szintjén volt 1848 polgári-szabadelvű, mivel a forradalom egyes szószólói átvették ezeket az eszméket és jelszavakat „nyugatról”, maga a társadalom azonban sem szabadelvű, sem polgári nem volt, hanem többnyire nemesi és jobbágyi. „Így született azután a törvények egész sora, amelyekkel Magyarországon is bevezették az ismert polgári intézményeket: a népképviseletet, amely azonban nem volt népképviselet, mert hiányzott belőle a polgárság és a jobbágysorból épphogy kinőtt mezőgazdasági népesség, amely természetesen nem rendelkezett az ehhez szükséges politikai érettséggel; a felelős minisztériumot, amely e viszonyok következtében csak saját osztályának, a földbirtokos osztálynak volt felelős; a sajtószabadságot, amely – minthogy bizonyos anyagi kikötésekkel korlátozták, ismét csak ezeknek az osztályoknak – a birtokos osztályoknak érdekeit szolgálták stb.” Igy tehát az egész 48-as törvényhozás csak papíron létezett, lehetett rá esetleg mutogatni, de társadalmi realitása nem volt.
3. A harmadik hazugság az 1868-as nemzetiségi törvény körüli hamiskodáshoz kapcsolódik. Amíg a kiegyezés előtt a magyarok is a nemzetiségi elnyomottak szintjére voltak lenyomva, természetesen szükségük volt a nemzetiségek támogatására, ezért fűt-fát megígértek a többi nemzetiségnek. Mire a törvényt meghozták, és közben a kiegyezés is megtörtént, tehát a magyarok visszanyerték alkotmányos szabadságukat, a nemzetiségek támogatására tovább már nem volt szükség, tehát lehetett játszani a kiszorítós játékot a nemzetiségekkel, a politikai elnyomást, az anyagi é szellemi erőforrások megvonását stb. „A nemzetiségek panaszainak el kellett némulnia, hogy az egyetértést semmiféle disszonancia se zavarja. ; és amikor sikerült Ausztriával a kiegyezést létrehozni, tovább folytatták a kegyetlen játékot (….) Alig hozták létre (mármint a nemzetiségi törvényt), mindjárt félre is lökték: nem volt szükségük már a csalétekre, hiszen kivívták a politikai hatalmat, a kormányzás az ő kezükbe került, és a gazdasági túlsúly biztosította nekik ezeknek az előjogoknak a további birtoklását.”
Úgy látszik, ebből a jogászkodó csúsztatásokból, önbecsapásokból, hamis önvigasztalásból és önteltségből, látszólagosságokból és elfojtásokból összeálló politikai hamis tudatnak nagyszerű magyar hagyományai vannak. A végén már senkinek fogalma sem volt róla, hogy ki kivel van, hogy mi is a valóságos helyzet. Aztán zsuppsz.