földúlt földút
oromzatbontás
parazita törvény tombol a határban
erőgép szántja a gyökereket
égnek fordítják sötét útjaikat a fák
vasbetontükörbe maradék rongyaikat
felhőt varró lányok
kamasz őzek futnak karmazsin ég alatt
szemüregükben szótlan árvassággal
sík mezők izzása puha izmaikban
ordít a sívó vad lapály
hol van hol van a határ
földúlt földút
a törvény a határ
de hol van a törvény határa
vak érdek cserepei között
megalvadt nyelv kopog
kifosztott fészer a falvak igazsága
átvonul rajtuk a nagy beruházás
hiába őriznek pergamen éjeket
s szaval az ősz a test új testamentumáról
maradni szekértrófeának
vagy utazni – egyként száműzetés
az égre hősugár vetül
s fejünk fölött csak pár
röpködő milliárdos
földúlt földút
macska riad fel almaágra
idegen szellem vet hálót a tájra
s mint hódító hadsereg
teherautókon robban be az ige
a falu megnyílt idegeibe
s már rakás elhasznált tárgy vagy
öntudatlan kényszert érzel és
látod hogy kint az elidegenedés
ránt ki gyökerestől fákat
üdvözli a tőke a perifériákat
hát elhagyom nevem származásom
jel leszek ismeretlen
nyelveken kiáltok
Babilon sötét folyóvizeinél
