A szegénységgel az a baj, hogy ha a többiek elismerik, az szégyenbélyeg, már nem az vagy, aki vagy, hanem „hátrányos helyzetű”, „segélyezett”, „rászoruló”, sajnálkozások jönnek, az ők tekintetük téged is meghatároz, aztán meg aki ad, s te kénytelen vagy elfogadni, mindig többet ad, mint amennyi kell, egy „jó szót”, egy kis „jótanácsot”, s ebben mindig az van, hogy „te vagy a hibás”, „változtasd meg életed”, mintha a szegénységet én választottam volna, vagy ha intézmény segít, netán rendszeresen, akkor rendszeresen ellenőriz is, elvár bizonyos viselkedést, felügyeli a magánéleted, különbséget tesz jó, engedelmes, szófogadó, kiérdemesült szegények, és rossz, hazudozó, pazarló, megbízhatatlan, nem elég alázatos szegények között, a szegénységben így nem csak a szegénység lesz a baj, hanem a szabadság elvesztése, hogy folyton jóakaratú, felügyelő, vádoló, ellenőrző tekintetek kereszttüzében kell élni, folyton meg kell felelni a nem szegények szegényekkel szemben támasztott zavaros elvárásainak, hogy valami azért csurranjon-cseppenjen, s ezek elől az elvárások elől aztán mégis kénytelen vagy megpróbálni elbújni, ösztönösen kezded kijátszani, egyszerűen mert irreálisak, s végül mégiscsak „rossz szegény” leszel, mert még szegénynek lenni sem olyan könnyű, ha nincsen szabadság,
ha viszont nem ismerik el a szegénységet, az vád, hogy csak műszegény vagy, hogy igazából több pénzed, vagyonod, „kapcsolatod”, hatalmad van, mint a „rendes szegényeknek”, sőt igazából gazdag vagy, seftelsz, megy a biznisz, s a szegénység nyilvánvaló jelei rajtad és a környezeteden valójában csak maszkod díszei, valójában nem a szegénység jelei, hanem egyéni, morális, kulturális, családi, etnikai sajátosságaid, lám, okostelefonod is van, egyeseknek autóra is futja, s hogy egyterű földpadlós házban alszotok a földön kilencen, az is csak színház, álca, hazugság, amiként jellegzetes szagod is, amivel megtéveszted a rendes, dolgozó többséget, mert noha sajnálatos módon analfabéta vagy, azért ahhoz mégis igen sok eszed van, hogy a rendes embereket olyan mértékig becsapjad, hogy azok már – szegények! – a saját szemüknek sem hihetnek veled kapcsolatban, s a fűtés, az áram, a víz, az élelem, az ábécé és a tisztesség hiánya abból fakad, hogy te egyszerűen ilyen vagy, ilyen a fajtád, ilyen a szíved, a véred, s ezen nem lehet változtatni, nekik évszázados tapasztalataik vannak erről, és jó is, hogy így van, mindenki maradjon a helyén, por a porral, bármit is mondjanak az ügyeletes „jóemberkedők”.
