Mielőtt még a deszubjektivációt
fölfedezték volna,
a tőke felfalta az egész emberiséget.
Ember nincs, csak inherens absztrakció,
a paralelipipedon alakú semmi,
mely organikus élettel tömi ki magát.
Nem az ember műve,
az ember a műve,
önműködő emlékezet,
nem más.

De ti,
akik most a szeizmikus hús hatalmas seggszájában
táplálékká vágytok válni,
és fölajánljátok életeteket
egy posztarchaikus rítus áldozati oltárán,
tudjátok meg:
csak hányadék vagytok, nem hús,
mit százszor kiokádott már
magából a tőke;
a pusztába telepített digitális lápban életre kelt
cryptops speleorex  hungarofuturista okádéka vagytok,
belpesti bölcsész incesztuozitás.

Nem az amazóniai befejezetlen teremtés
töröl el benneteket,
hanem a répatestű neolib Döbröghy,
egy egyszerű, gonosz falusi jegyző,
mert még a vak Oidipusz szenvedését sem ismeritek,
nem hogy a Krisztusét,
de keserű szárított datolya-testeteket ő is kiokádja.

És én számolom a napokat,
amikor eljön értetek a deszubjektivált osztály,
hogy egy kollektív-szkatológiai szeánszon
felravatalozza kitaposott beletek melankólikus ürülékét,
benne a félig megemésztett olvasmányokkal.
Mert a gyűlölet lett a ti transzcendenciátok,
az vált meg a primitív preödipális
érzékenység fasizmusából,
aminek alávetitek a nyelvet.

Ó ti, földényieflászlófejű metafizikus embriók,
önnön falloszukat harapdáló
akefalikus szűzhártya-szubjektumok,
létezés turistái, kiket már rég csak
az absztrakció institucionalizált démonológiája tart életben,
de a fogalom fogalmát sem ismeritek,
és eredetnek mondjátok az eredményt!
Ó, ti savószeműek,
a lelki életre jogosult osztály perverz parazitái,
akiknek a nagy mesterséges beállítódásban
kiterjesztett egója
az univerzum peremzónáit nyaldossa,
de fagyasztott hallá dermedtek egyetlen megsértett gyerek
szemében megvillanó politikai gyűlölettől,
nemhogy a tömegtől.

Hát vállaljátok a rombolás művét,
romboljátok le végre valóban magatokat,
létetekhez egyedül ez méltó, az én nélküli élet,
hogy megérkezzetek
a deszubjektivált osztály szakramentumába.
Legyetek részei
a világ húsába vágott gyógyíthatatlan kollektív sebnek.
Undorodjatok meg
az egomán elvontság  áldozati hússzagától,
melynek bűze belengi disszertációitok ködtájait.
Leplezzétek le végre
a preödipális hungarofasizmus vágystrukturájában a nagy paráznát.
Tanuljátok meg a legyőzöttek alázatát,
tanuljatok ösztönlemondást, kasztrációt.
Ismerjétek meg az apaság fogalmát, fájdalmát,
és üvöltsetek végre igaz anorganikus fájdalommal,
ho logosz szárksz egenetó,
mint Jézus a keresztfán,
mert ez a kollektív seb a szeretet,
a hús evangéliuma, az osztályharc föltámadása,
mely újrateremt,
vagy eltörli nyomaitokat a földről.

Related Posts