Hoiatus

Költészetben és politikában a legzavaróbb az E/1.
Olyan, mint egy rosszindulatú daganat.

Meghatározni egy tárgyat.
Minden tárgy kételyt ébreszt a teremtésben.

Írni, mintha csak ruhacímkét.
Mivel szabad mosni a gyapjút,
mivel nem, például.

Vagy fölsorolni a használhatatlan
szavakat, szerkezeteket.
Úristen, szinte semmi se marad.
(Az „Úristen” semmi szín alatt.)

Légy tárgy.
Kockakő, mely leveri az alanyt a fáról.
Fátyoltalan, törpe ész, világíts.

 

Smartphone,
vagyis az abszolút külső

A test templomát
hatalom házává sikálja a tőke.
Az Ige? Másé lett.
Ujjbegyeimen okos nyelv ficánkol,
rózsafüzér, kettőskereszt.
Rasszjegyek a portréimon,
adatok a vérben.

Szellemi állatvilág alanyi bérmunkása,
termelőeszköz az ábécé-iparágban:
valójában napkollektor vagyok.
Napkollektor, érted!
Szemem kristály, jégretek.
Lélekbélszín, héj a test.
Vegyétek,
és egyétek meg.

 

Az igazság

De ha nem lennél tárgy mégsem,
nem lennél áru, dolog, látvány, vagy számadat,
nem lennél termelőeszköz az ábécé-iparágban,
nem lennél kockakő,
napkollektor se,
bármilyen jól is hangzik ez így,
akkor elmondom neked, khm!, az igazságot.

Az igazság az, Hegemón,
hogy az Igazság a világ felrobbantása.
Kinyilatkoztatás a mélységek felől,
tárgyi forma nélkül,
mert semmilyen „objektív szellem” nem létezik ám,
a történelem nem más, mint a szellem kudarca,
te magad vagy a kudarc,
s bár gúzsba köt a köznapiság, meg a hatalom obszcenitása,
azért jobb, ha tudod, Hegemón,
hogy se államok, se egyházak,
se dogmák, se tudományok,
se akadémiák, rendek vagy osztályok,
se logika, se munka, se seregek, se automaták,
se család, se erkölcs, se törvény, se tekintély, se norma,
sem a steksz, vagy a szex, sem a „dzsender”, vagy a „rassz”…

A tűz nem lankad.
A benső kigyullad újra és újra,
és lángol végeérhetetlenül, amíg világ a világ,
s még két nap.
Csak úgy.
Mert egyszerűen nem ebből
a világból való.

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.