József Attila: A dolog az alak és a nemlét ellentétében való egység

Mert

 

1.) Semminő dologi lét nincs alak nélkül, a dologi lét maga az alak. Minthogy pedig minden lét dologi lét, a dolognak mint alaknak tartalma lét nem lehet, mert az maga is alak volna, ha pedig igy volna, vagyis ha az alak alakot s ez ismét ujabb alakot tartalmazna, tehát az egyes alak igy végül az összes alakot magába zárná, az alakoknak ez a végtelen, egymásban való sorozata is csupán a nemléttel mint utolsó tartalommal válna befejezett ténnyé, a dolog pedig dologgá, annál is inkább, mivel ebben az esetben végtelen sorról van szó.[Lapszéli jegyzet az egyik kézirat-változaton: A nemlét, csak a különös egyedi léthez képest nemlét, ugyhogy általános létnek kell mondanunk.]

 

2.) A puszta alak elgondolhatatlan lévén, puszta lét sincsen. Ha pedig puszta lét nincsen, ugy ami a léthez járul, lét nem lehet, mert az puszta voltától meg nem fosztaná, azaz nem is volna. Eszerint a lét föltételezi a nemlétet.

 

3.) A dolog minőségben való és minőségét a léthez való vonatkozása szabja meg. De ha minőségét a léthez való vonatkozása szabja meg, ugy tartalma lét nem lehet, mert igy nem alkotna viszonyt a léttel, hiszen ellenkező esetben a létnek önmagával kellene vonatkozásban állnia, – azaz minőség egyáltalán nem is volna, aminthogy dolog sem volna.

 

4.) A dolognak három lényege van:

  1. a) dolog előtti vagy alkotó lényeg, amely a dolgot létrehozza, hogy azután, de csak azután kitölthesse és amely megfelel az ihleti szellemiségnek;
  2. b) dologbéli vagy való lényeg, amely a dolgot kitölti, hogy azután, de csak azután megsemmisíthesse és amely megfelel a szemléleti szellemiségnek;
  3. c) dolog mögötti vagy igaz lényeg, amely a dolgot megsemmisíti, hogy azután, de csak azután, rekonstruálja és amely megfelel a fogalmi szellemiségnek, –

a dolog mindhárom esetben az alak és a nemlét ellentétében való egység, mert ugy a dologelőttiség, mint a dolog megsemmisülése és rekonstrukciója a dolog nemléte.

 

5.) A dolog állaga a nemlét, egyrészt mert a változó dolog mozzanata az alak és a mozzanatnak (minden egyes mozzanatnak) tartalma a dolog már betöltött, betöltendő és lehetséges mozzanatainak nemléte, másrészt mert ha az állag lét volna, ugy a dolog alakja volna, ami minden változást kizárna, vagy pedig egyáltalában nem volna állag, hanem minden egyes dolog helyén végtelen sok dolog volna, amikor is az 1) szerint megintcsak a nemléthez jutnánk. De a dolognak kell legyen állaga, különben egyetlen mozzanatban sem volna, ha pedig nem volna, ugy megintcsak nemlét volna. De a dolognak azért is a nemlét az állaga, mert különben sem dologelőttiség sem dologutániság nem volna, ha pedig dologelőttiség vagy dologutániság nem volna, ugy dolog sem volna.

 

[5.) A dolog állaga a nemlét, egyrészt mert a változó dolog mozzanata az alak, márpedig a dolgot az adott mozzanaton kívüli mozzanatok lehetősége, azaz az adott nem-mozzanat tartja fenn, amelynek az adott mozzanat csupán tagadása (= az alak a dolog tagadása), másrészt mert ha az állag lét volna, ugy a dolog alakja volna, ami minden változást kizárna, vagy pedig nem volna állag, hanem minden egyes dolog helyén végtelen sok dolog volna, amikor is az 1) szerint megint csak éppen a végtelen sokság miatt a nemlét zárná a dolgot dologgá. De a dolognak kell legyen állaga…]

 

6.) Lét nincsen, csak dolgok vannak, mert a lét a dolgok alakja. De ha lét nincsen, ugy alak sincsen: ugy a lét mint az alak csupán szemléleti tények és csak mint ilyenek kétségbevonhatatlanok. A lét csupán tulajdonság: a meg nem semmisülő és meg nem változó, hiánytalan és be nem teljesülő nemlét tulajdonsága. A nemlét: ősállag, az állagok állaga: dolog nincsen és nem lehet nemlét nélkül, nemlét nincsen, de lehet, dolog nélkül: világunkban nincsen abszolutum, de megvan az abszolutum lehetősége.

 

Jegyzetek:

 

A nemlét kissé pontatlan fogalomnak tűnik, mivelhogy a lét pozitivitásához képesti oppozícióban vagyunk kénytelenek megragadni. Így egy dialektikus modellhez jutunk: az alak-mint-lét és a nemlét egységéhez a dolog-szemléletben.

 

Két javaslat:

 

1) A nemlét fogalma helyett a kevesebb-mint-lét, illetve a kevesebb-mint-alak (esetleg: kevesebb-mint-forma) fogalmának kidolgozása. Ez gördülékenyebbé teheti annak az intuíciónak a további kibontását, mely szerint egyfajta „szegénység-esztétikáról” lenne itt szó, mely azt a konzekvenciát foglalja magában, hogy a kevesebb-mint-lét dimenziója kiterjedtebb és alapvetőbb a lét birodalmához képest, vagy ahogyan a 6.) pont megfogalmazza: a lét a nemlét származékos tulajdonsága. (Ez konzekvens az Eszmélet záró képével, ahol a sötétség és a világosság, az „örök éj” és a „kivilágított nappalok” dialektikájába foglalva ugyanezek az arányok jelennek meg: „Így iramlanak örök éjben / kivilágított nappalok”.)

2.) De már itt feltűnik, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a töredékben (és az Eszmélet zárásában is) implikált idő-mozzanatot. A 4.) és 5.) pontban válik a legvilágosabbá, hogy az alak-mint-lét szemben áll a változással: a dolog állaga, ősalapja azért a nemlét, mert ez magában foglalja a változás lehetőségét: a dolog létrejöttét, kitöltését és megsemmisítését. A töredék tehát az időbeliséget próbálja megragadni a nemlét fogalmában, amikor azt állítja, hogy a „változó dolog”-nak az alak-mint-lét csak egy mozzanata, vagyis a dolog nem pusztán lét, hanem folyamat, azaz keletkezés, megsemmisülés, rekonstrukció, s mindez a dolog szemléletében/szemlélésben megy végbe. A dolog létéhez hozzátartozik a nemlét: ez úgy is érthető, hogy a dolog létéhez hozzátartozik a dolog időbelisége, a dolog az időben/ből lép elő, válik létté, semmisül meg, válik rekonstruálhatóvá stb. Az a megfogalmazás, hogy „ha pedig dologelőttiség vagy dologutániság nem volna, ugy dolog sem volna” világossá teszi, hogy nemléttel az időbeliség mozzanata lép be a dolog-szemléletbe.

 

„Hermeneutika”:

 

1.) A folyamat vagy az idő nem mintegy kívülről burkolja be a dolgot, mivel az idő/nemlét a dolog belső lényegéhez, szerkezetéhez tartozik hozzá; a dolog maga is idő: lét és nemlét egysége. (Ezen a ponton válik mégis hasznunkra a dialektika: segít elgondolni lét és idő benső egységét. /Csakhogy a dialektika maga is inkább az időbeliség „alakja”, megmutatkozása./)

2.) „világunkban nincsen abszolutum” – mi ennek a mondatnak az értelme itt? A „nincsen” szó értelmezésén múlik minden. A mondatot érthetjük úgy, hogy világunkban nincsen abszolút lét. Ez érthető, hiszen a lét a nemlét származékos tulajdonságának, egyetlen mozzanatának bizonyult. Azt állítani, hogy valami abszolút, a létnek valamilyen totalizálását, a „vanság” kiemelt tételezését foglalja magába. Csakhogy ami itt egyedül totális lehet, az a nemlét, melynek lényege éppen a nem-totalitás, a lét visszavonása vagy éppen túlhaladása (időbeliesítése?), egyfajta be nem teljesülő semmítés. A „nincsen abszolutum” tehát az egyetlen lehetséges állítás a léttel kapcsolatban, s értelmezésemben egyenértékű azzal az állítással, hogy a lét nem abszolút, azaz kevesebb-mint-lét.

3.) Ez a tagadás, ez a visszavonás, ez a dologban magában benne rejlő „nincsen” nem eltüntet, hanem megnyit egy dimenziót. A töredékben ez a felismerés paradox formában van jelen. Az 1.) pontban megfogalmazódik, hogy amennyiben nem vesszük föl a nemlétet mint „utolsó tartalmat”, akkor „végtelen sorról van szó”. A gondolat második fennmaradt szövegváltozatában a „van” helyett a „volna” szerepel, ami jelzi, hogy a végtelen sor, amihez a létnek alakra való redukciója vezet, teszi szükségessé egy a lét karakterével nem rendelkező komponens, a nemlét fölvételét a spekulációba. A gondolatkísérlet tehát azon fordul meg, hogy milyen meghatározást adunk a nemlétnek. Ezt a meghatározást az 5.) pont adja meg a nemlét-mint-állag fogalmában, majd a 6.) ehhez a „meg nem semmisülő és meg nem változó, hiánytalan és be nem teljesülő” attribútumokat társítja. A nemlét állag-szerűsége arra a paradoxonra kínál alternatívát, hogy amennyiben „végtelen sorról volna szó”, úgy „minden egyes dolog helyén végtelen sok dolog volna”. A nemlét azért a dolog állaga, hogy ez a végtelen spekularizáció megszüntethetővé váljék. Tehát két alternatíva van: a.) a nemlét mint végtelen tükröződés és b.) a nemlét mint állag; a töredék ezek közül az utóbbi változat mellett érvel.

4.) Itt tehetjük föl a kérdést, hogy mire utal az utolsó kitétel: „…de megvan az abszolutum lehetősége.” Előbb láttuk, hogy az abszolútum azért nincsen, mert az abszolútum kevesebb-mint-lét. Nem „világnézeti” tagadásról van itt szó, hanem az abszolútum természetének pozitív megragadásáról: az abszolútum valami olyasmi, ami nem rendelkezik az alak-mint-lét attribútumaival, ezért nemlét. Paradox módon a nemlét épp azáltal több az abszolútumnál, hogy kevesebb nála, hogy magában foglalja mint soha be nem teljesülő lehetőséget. Ami ugyanis beteljesül, az létté válik, a lét azonban önmagában kevesebb, mint az idő/nemlét, ezért az abszolútum beteljesülése alak-mint-létként az abszolútum tagadásává válna. Úgy fogalmazhatunk, hogy az abszolútum nem-léte nem más, mint „létének” egyedüli lehetősége, s így tagadása az egyetlen lehetséges állítása is egyben.

Related Posts